Ma telihold van...
Az Égei-tenger felett fénylő tükörként ragyog teljes fényében, fénylő ezüst folyosót festve a mítoszokkal teli misztikus víztükrön. Olyan ezüstfolyosó, amely szinte járható útnak tűnik, hogy elinduljak rajta. Úgy érzem a lelkem elindul a messzeségbe és odautazik, hogy otthonra találjon.
A júliusi teliholdat mindig itt töltöm és mint egy ölelő anya vesz körbe a végtelen víz és fényesség. Ha belenézek, meglátom benne lelkem tükröződését. Minden évben belenézek ebbe a tükörbe már 14 éve, hogy felfedezzem saját lélektörténetem kulcsait.
Most megállok visszatekinteni és összefoglalni mindazt, amit ez a hely és az itt élő emberek adtak nekem. Úgy érzem beérett valami, ami nagyon sokáig formálódott bennem és általam, mint a gránátalma magjai. Nehéz lenne megfogalmazni ezt pár mondatban, vagy történetben.
Megérkeztem valahova, kiteljesedett, beérett az út, amin eddig jártam és most már nem csak tanulok magamról, hanem át is adok, képviselek valamit, amire ez a hely és ez az út tanított.
Ahogy az Égei-tenger nekem elkezdte mesélni történeteit, amikor megérkeztem erre a helyre, most én is elkezdek mesélni arról, amit ez számomra adott.
Én is kíváncsian várom mit hoz az az út, ahogy megfogalmazom, amit általam mesél el ez a világ.
Tarts velem ma éjjel, a telihold fényében találkozunk!
