Az a tér, ahol megjelenik az önzetlen önkifejezés a maga tiszta formájában és a mindent mozgató alkotóerő létrehozza általa alkotásait.

A Hold az a természeti erő, amely visszatükrözi a Nap fényét különböző aspektusaiból, létrehozva a minden élőlény alapritmusául szolgáló elemi ciklust.

A Telihold a tiszta tükör, teljes fényében tükröződik a Napfény, létrehozva a teljesség élményét és a fényt az éjszakában. Érzelmeink működési mechanizmusa pontosan ilyen, miután alászálltunk a sötétségbe és átengedtük magunkon érzelmeink spektrumait, feloldottuk ezzel kapcsolatos feszültségeinket, megszületik a Zen nyugalma, a megérkezés a jelenbe, az Ego háttérbe lépése, üreges csonttá válunk, melyen áthatolhat a létezés.

Ekkor teremtődik az ihlet, megszületik az intuíció és elindul az alkotófolyamat rajtunk keresztül.

Végül az élmény kiteljesedik, az alkotás létrejön a világban és visszatükröződik.

Visszahat a mindenségre és létrehozza a hatást.

Részesei lehetünk a nagy egésznek és egységben láthatjuk a különböző perspektívák egymásra gyakorolt hatásait.

Amikor nem csak egy perspektívát látok, hanem az összes perspektíva egymásra gyakorolt hatásának élményét élem át, akkor átlépem a beszűkülésem korlátait, letükröződök a létben és tapasztalati szinten élem át a teremtés folyamatát.

Ilyenkor növekedek, csak úgy, mint ahogy minden élőlény a Hold fényénél növekedik.

Az, hogy átengedjük magunkon ezt az élményt, visszavezet természetes ritmusainkhoz és rávilágít az élet értelmére. Visszahelyez minket az önazonosságunkba, a nem verbális világunkba, visszakapcsolva ahhoz a forráshoz, amely minden alkotás eredője, a mindent átható teremtőerőhőz.

A teremtés folyamatának részesei vagyunk, átengedjük a saját szűrőinken és perspektíváinkon, majd abból kiszakadva szemléljük a különböző tükrök és perspektívák kölcsönhatásait.Így élhetjük meg azt a teljességélményt, hogy a teremtésben egyszerre a teremtők és a teremtettek is vagyunk, egyszerre van jelen az egységélmény és az, hogy egyediek és megismételhetetlenek vagyunk.