Annyi történet formálódott bennem, hogy egy ideje csak csapongok közöttük, hogy hol is kezdjem a mesét? 

Beköszöntött az ősz, az esős, borongós időben bevackoltam magam és most érzem, ez az év a transzformációk, alkotások ideje lesz, amikor talán már át tudok adni valamit abból a rengeteg élményből és perspektívából, amikkel bombáz az élet. 

Hamarosan átlépünk az év sötétebbik oldalára, rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák és mint a természet, mi is lehullajtjuk leveleinket és lassan behúzódunk, hogy aztán a földből újra csírázó magként viruljunk ki tavasszal.

Mi vezet minket a sötétségen át? 

Az Égei-tenger vidékén Hekaté, a hatalmas istennő mítoszai járják körbe belső világunk rejtelmeinek útjait. A nyugati kultúrában gyakran félreértelmezett alakja, valójában az irracionális világunkban, a tudatalattink, intuíciónk, érzelmeink, álmaink világába vezet, kezében tartva fáklyáit és kulcsait, hogy feltárja előttünk életünk misztériumait.

A keresztutak őrzője a fény az éjszakában, a választási lehetőséget és a felismeréseket ránk bízva kínál lehetőségeket elmerülni életünk mítoszaiban és mélyebb aspektusainkban.

Vajon mit üzen a mi világunknak Hekaté? 

Rohanó világunkban mi jelenti számunkra az elmélyülést?